ISO 8573-1 szabvány - mibe kerül, ha nem felelünk meg?

Először is, valójában ez nem a megfelelő kérdés. Erre nem léteznek törvények, szabályok, és csak nagyon kevés iránymutatás szól arról (azok sem kötelező erejűek) , hogy melyik alkalmazáshoz milyen levegőminőségi szintet szükséges meghatározni.

A jó hír az, hogy legalább az ISO 8573 szabványnak köszönhetően átlátható a levegőminőségi osztályok meghatározása a szilárd részecskék-, a páratartalom-, valamint az összes olajtartalom (pontosabban az illékony szerves vegyületek) tekintetében.

Amit az ISO 8573 szabvány nem ad meg, az az, hogy az alkalmazások típusokra nem határozza meg a levegőminőségi osztályokat. Ennek a meghatározása a folyamat tulajdonosának a felelőssége. Ők az egyedüliek, akik tudják, hogy mire használják a sűrített levegőt, és így az milyen kockázatokat jelenthet az általuk előállított termékek minőségére nézve.

És ezek a kockázatok a felhasználási folyamattól függően nagyon eltérőek lehetnek. Az, aki érintett a témában, azonnal megérti, hogy minél hosszabb ideig érintkezik a sűrített levegő a termékekkel, és minél közvetlenebb ez az érintkezés, a kockázat annál nagyobb.

Ráadásul a környezeti feltételek is befolyásolják a szükséges levegőminőséget, mint pl. a páratartalom: minél alacsonyabb a környezeti hőmérséklet, annál nagyobb a páralecsapódás (annak minden lehetséges káros hatásával) veszélye és ennélfogva magasabbak a követelmények a sűrített levegő harmatpontjával szemben.

Emiatt szükséges egy alapos kockázatelemzést elvégezni. Majd a kockázatok meghatározása után pedig intézkedéseket kell hozni azok mérséklésre és az ellenőrzésükre.

Az olyan iparági területeken, mint az élelmiszer- és italgyártás, léteznek az irányítási rendszerre vonatkozó szabványok, mint például az ISO 22000 szabvány. Ezek a szabványok nem határozzák meg, hogy melyik sűrített levegő osztályra van szükség. Előírják, hogy melyik adott módszert kell követni a termékek minőségének és biztonságának biztosítása érdekében. Ezt általában HACCP-nek nevezik: Veszélyelemzés és Kritikus Ellenőrzőpontok (Hazard Analysis and Critical Control Points).

A veszélyelemzés a kockázatok felméréséről szól. A kritikus ellenőrzési pontok a kockázatok mérsékléséről és a szükséges minőségi szintek felügyeletéről és fenntartásáról szólnak. Így a gyártási folyamat minősége és biztonsága garantálható.

Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb az okozott károk következménye, egy szennyezés esetén. A folyamatokat alkalmazó ennek alapján fogja meghatározni a levegőminőségi követelményeket.

A szükséges levegőminőségi osztály meghatározását követően megtörténhet a megfelelő berendezések kiválasztása, mind a kompresszorok technológiáját-, mind a légkezelést illetően.

A nagyon magas kockázatok és nagy következményi károk lehetősége esetén a helyes választás az összes kockázat együttes elkerülése. Korlátozott kockázatok esetén lehetőség van a kockázat mérsékeltebb csökkentésének választására.

Egy jó példa erre olajmentes kompresszorok választása olyan alkalmazásokhoz, amelyek semmilyen körülmények között nem tolerálják az olaj jelenlétét sem folyadék-, sem aeroszol, sem pára formájában. Az olajmentes kompresszorokban olaj soha nem kerül érintkezésbe a sűrített levegővel, ezzel hatékonyan kizárva a levegő kompresszorokból származó olaj általi szennyeződését.

A folyamat és a termékek szempontjából elfogadhatónak ítélt fennmaradó kockázat határozza meg a berendezések árszintjét, mind a kompresszorok-, mind a légkezelés esetében.

Képzeljünk csak el egyetlen olajfoltot: egyetlen ilyen esetből eredő károk is sok esetben már olyan katasztrofálisak lehetnek, hogy sokszorosan indokolhatják a magasabb beruházási költséget.

Más szóval, ha nem invesztál a jó minőségű sűrített levegős berendezésekbe, azzal szükségtelen kockázatot vállal, ami pusztító következményekkel járhat vállalkozása számára.

De a nedvesség és a részecskék is károsíthatják a sűrített levegő rendszert, az alkalmazást és a termékeket. A páratartalom korróziót okozhat a levegőelosztó csövekben, valamint a rendszerhez kapcsolt berendezésekben, és baktériumtelepek potenciális kialakulását okozhatja. Ez komoly és költséges problémákhoz vezethet a berendezésekben és az alkalmazásokban, mint például a pneumatikus szerszámok, légfékrendszerek, kórházi lélegeztető rendszerek.

Ezért a megfelelő légkezelő berendezés kiválasztása a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy megvédje a befektetését, megóvja a gyártási folyamatát és biztosítsa a szükséges üzemelési időt.

Ha ez nem elég rossz, a dolgok még rosszabbak lesznek, amikor a levegő eljut a végső rendeltetési helyére: Az Ön végtermékeihez.

Megvan az ok arra, hogy bizonyos iparágak, mint például az élelmiszer- és italgyártás, vagy a gyógyszeripar a saját területükön nagyon magas levegőminőségi követelményeket határoznak meg, mert ha az szennyezett, a termékeik súlyos károkat okozhatnak a fogyasztóknak/fogyasztókban.

A nem megfelelően kezelt sűrített levegőből adódó lehetséges problémák és kiadások mellett eltörpülnek a prémium minőségű berendezések – például olajmentes kompresszorok, megfelelő légszárító technológia és légszűrés – beszerzési költségei mellett.

Más szóval: Mindig megéri komolyan venni a levegő minőségét és a megfelelő légkezelést.

Kompresszorok és légkezelő berendezések gyártójaként szerzett sokéves tapasztalatunknak köszönhetően támaszkodhat termékeinkre, szolgáltatásainkra és szakértelmünkre az Ön által kívánt levegőminőségi osztály biztosításához.