Mik a sűrített levegő szennyeződéseinek fő típusai?

Aztán ott van a környezeti levegőnkben jelen lévő nedvesség. A szívónyíláson keresztül jut be a sűrített levegő csőrendszerbe, vízgőz formájában. Ez a vízgőz a sűrített levegő leggyakoribb szennyezője annak teljes térfogatára vetítve és ez képezi a levegőrendszerben található folyékony szennyeződések legnagyobb részét.

A víztartalmat a harmatpontban mérjük és adjuk meg. Ez az a hőmérséklet, amelyen a sűrített levegő még képes megkötni a vízgőz tartalmat, mielőtt a levegőben lévő nedvesség kondenzátumként kicsapódik.

Ha a nedvesség nem kerül eltávolításra, az a korrózió révén csökkentheti a sűrített levegő rendszer berendezéseinek az élettartamát. Ezenkívül baktériumok elszaporodásához is vezethet, amik hátrányosan befolyásolhatják a végtermékek minőségét. Ez különösen problémás az élelmiszer-, ital- és gyógyszeripari ágazatokban.

A levegő minősége egyes folyamatok esetében nem olyan fontos, azonban az élelmiszer-, ital- és gyógyszeriparban döntő fontosságú, ahol a baktériumok elszaporodása különösen káros lehet

A sűrített levegőben lévő olaj mennyisége számos tényezőtől függ, köztük a gép típusától, annak kialakításától, a korától és állapotától. Ebből a szempontból a kompresszorok kialakításának két fő típusa van: azok, amelyek a kompressziós kamrában lévő kenőanyaggal működnek, és azok, amelyek kenőanyag nélkül működnek. A kenéssel ellátott kompresszorokban az olaj is részt vesz a kompressziós folyamatban, és a (teljesen vagy nyomokban) a sűrített levegőben is jelen van. Habár a mai modern, kenéssel ellátott dugattyús- és csavarkompresszorokban ennek az olajnak a mennyisége nagyon korlátozott.
Ebben az esetben ezt kompressziós szennyeződésként ismerik.

Vannak az úgynevezett „elosztórendszeri-szennyeződések”. Ezek közé tartozhatnak az elosztó csőrendszerből származó rozsdarészecskék, amelyek a sűrített levegőáramba kerülnek be.

Minden azzal a környezeti levegővel kezdődik, ami összesűrítésre kerül. Átlagos ipari környezetben ez köbméterenként több mint 140 millió szennyeződés részecskét tartalmazhat. Amikor ez összenyomásra kerül, ezek a szennyeződések a légnyomás növekedésével arányosan szintén összesűrűsödnek.
Ez azt jelenti, hogy a sűrített levegő a szennyeződések többszörösét tartalmazhatja. Sajnos a legtöbbjük olyan kicsi (két mikron alatti), hogy egy a bemeneti nyílásnál elhelyezett szűrő ezeknek csak a 20%-át képes eltávolítani.

A sűrített levegőben lévő szennyező részecskék több, mint 80%-a kisebb, mint 2 µm, ezért ezek könnyen átjutnak a kompresszor bemenetnél elhelyezett szűrőjén. Innen a részecskék szétterjednek a csőrendszerben, és összekeverednek a víz- és olajmaradványokkal, valamint a csőben található lerakódásokkal. Ez a mikroorganizmusok elszaporodását eredményezheti. A közvetlenül a kompresszor után elhelyezett szűrő kiküszöbölheti ezeket a kockázatokat.

Mindazonáltal a tiszta sűrített levegő érdekében a szűrő után a baktériumok elszaporodását szükséges teljes mértékben ellenőrzés alatt tartani. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a gázok és az aeroszolok cseppekké koncentrálódhatnak (a sűrítés-, vagy elektromos feltöltődés miatt), akár több szűrőn történő áthaladást követően is. A mikroorganizmusok szaporodhatnak a szűrő falain belül is, és ezért azonos koncentrációban lehetnek jelen a szűrő bemeneti- és kimeneti oldalán egyaránt.

A mikroorganizmusok rendkívül kicsik, és köztük megtalálhatók a baktériumok, vírusok és bakteriofágok is. A baktériumok általában 0,2 µm és 4 µm méretűek, a vírusok pedig 0,3 µm és 0,04 µm közötti méretűek lehetnek. Az 1 µm-nél kisebb átmérőjű szennyeződések, és ennek következtében a mikroorganizmusok könnyen átjuthatnak a kompresszor bemenetnél elhelyezett szűrőjén. Ezek a mikroorganizmusok a méretük ellenére számos iparágban komoly problémát jelentenek, mivel „élő” szervezetként, megfelelő körülmények között képesek szabadon szaporodni. A vizsgálatok kimutatták, hogy a mikroorganizmusok a nem szárított levegőben, a magas páratartalmú (100%) sűrített levegős rendszerekben szaporodnak.

Az olaj- és egyéb szennyeződések tápanyagként működnek, és lehetővé teszik a mikroorganizmusok virágzását. A leghatékonyabb kezelés ellenük a levegő 40% alatti relatív páratartalomra történő szárítása (ez bármilyen típusú szárító használatával elérhető), valamint a rendszerbe egy steril szűrőt szükséges beépíteni. A steril szűrőt olyan szűrőházba kell elhelyezni, ami lehetővé teszi helyben a gőzzel történő sterilizálását, vagy ami könnyen hozzáférhető. A jó levegőminőség fenntartása érdekében a sterilizálást gyakran kell elvégezni.

A szennyeződések három fő módon károsíthatják a termelését.
Ezek pedig:

• lecsökkenthetik magának a sűrített levegős rendszerének a teljesítményét,
• negatív hatással lehetnek a levegővel működő berendezéseire,
• befolyásolhatják a végtermékeinek az épségét és minőségét.

Külön-külön is mindegyik negatív hatást gyakorolhat az Ön rendszerére. Kombinálva azonban, a hatásuk még rosszabb is lehet. Például a sűrített levegőben lévő olaj és nedvesség lehetővé teheti a beszívott levegőben lévő mikroorganizmusok növekedését és virágzását.

Ez komoly kihívást jelent. Végül is, egy köbméter környezeti levegő több, mint 140 millió részecskét tartalmazhat – a portól a mikroorganizmusokig, mint például a baktériumok, vírusok és bakteriofágok. Ezek valójában olyan kicsik (a mikroorganizmusok mérete 0,04 µm és 4 µm között lehet), hogy egy a bemeneti nyílásnál elhelyezett szűrő nem képes megfogni őket.

Mivel ezek élő szervezetek, el tudnának szaporodni, amennyiben a körülmények megfelelőek ehhez, ilyen például a nem szárított sűrített levegő.
Ez különösen rossz az élelmiszer- és italgyártás iparágakban, valamint az orvosi- és gyógyszeriparban – katasztrofális következményekkel járhat, ha a mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák beszennyeznék az élelmiszereket és a gyógyszereket.